A Vörös ördögök


És, hogy kik azok a "Vörös Ördögök", azt is megtudhattuk 2006, július 29.-én. Délután hat óra után elfeketedett az égbolt felettünk és kisvártatva olyan égi háború tört ki, amilyet keveset láttam ezidáig! Tudtam, hogy Tagszövetségünk 1033 galambját reggel 7 óra 50 perckor felengedték Würzburgból ( 737 km ), egész nap ők jártak a fejemben, mi lehet velük? Napközben a forróság, most meg az özönvíz zúdult rájuk! Galamb a talpán, aki ma megállja a helyét!

Egy fakó hím, a 64835-ös - tíz óra szakadatlan repüléssel, megelőzve összes társát, 17h 46'- kor érkezett meg Pécelre, Ducza Lajos dúcába. Otthonából 19 társával lett felkészítve és elindítva ezen a versenyen, és a többiek sem akartak lemaradni mögötte!

Egyesületi: 1., 2., 4., 5., 6., 15., 16., 17. helyezésekkel

Tagszövetségben: 1., 16., 24., 62., 153., 159., 162., 174. helyezésekkel, a csapat elsőséget is kivívták maguknak! Végül mind a 19-en hazaértek, aznap 8 db volt otthon.

Utolsó versenye volt az évnek. Ducza sporttárs a többi hosszútávú versenyen is élcsapatot fogott a kerületben, így igazán megérdemelten állhatott a Hosszútávú Bajnokság dobogójának legmagasabb fokára! Az Általános értékelésben pedig az előkelő harmadik helyezést vívták ki galambjai.

Vöröseit legfőképpen ez a küzdeni tudás jellemzi. Hosszú évek tenyésztői munkájával szelektálta Őket, mindig a legnehezebb versenyeket tekintve mérceként. Már egyéves korukban elküldi őket legalább egy, ötszáz km feletti útra. Szívósak és kitartóak, mint a gazdájuk, aki egyedül a hátszéltől retteg!

Tavaly alkalmam volt együtt dolgozni Lajossal és már akkor elhatároztam, hogy "megéneklem" történetét. A fenti jellemzőkön kívül engem még szorgalma és egyenessége fogott meg! No meg a Nagypapája. Mert napról-napra újabb és újabb példázatokat hallhattam az Élet legkülönbözőbb területeiről: "azt szokta ilyenkor mondani a Nagypapám, hogy.." És akkor mindig jött egy találó történet az életrevaló Papáról. Egész könyvre való bölcsesség hangzott el Tőle.

Lajos, Túrkevén született hétgyermekes családban, második gyermekként. Itt ismerkedett meg a galambokkal is. Fiatal korában nagy szorgalommal tanult, több szakmát elsajátítva és mellette még birkózott is. Ennek köszönhetően lehetősége volt fiatalon "kitörnie" szülővárosából és beutaznia az országot. Nagyapjától útravalóként, a következő tanácsot kapta: " Bármilyen nehéz helyzetbe is kerülsz, mindig keresd a megoldást, azt, hogy hogyan lehet !"

1977- ben költözött Pécelre, a Kossuth Lajos út 48. szám alá, ahol saját tervei alapján a maga két kezével épített házat családjának: párjának, Marikának és kislányuknak, Enikőnek. Ma is együtt élnek, már vejével és az unokákkal, Olivérrel és Benjaminnal kiteljesedve. Ebből is látszik, hogy Lajos nem ismer tréfát, ha tettekről van szó! Amit az ember maga épít fel, azt alaposan ismeri és tudja, hogy mit várhat tőle. Nincs ez másként a galambállományban sem. Dúcát a telkéről elbontott öreg épület anyagainak felhasználásával építette meg. Az egész tevékenységét az átgondoltság, a tudatosság és a takarékosság jellemzi. A spórolás viszont távol áll Tőle.

1982-ben jelentkezett a helyi A-31 egyesületbe, ahol Debreceni József rögtön azzal fogadta, hogy "ehhez a játékhoz nagy kitartásra lesz szüksége!" No de emberére akadt! "Állok elébe!" - válaszolta Lajos. Az első röptetési évben a Túrkevéről hozott galambok leszármazottaiból szinte minden elveszett. Három darabot vitt az utolsó útra. Debreceni Dodi bácsi kérdezte is, hogy "na mi van, hol vannak a galambok?" Némedi Antal még meg is toldotta: "Öcsém, itt postagalambot kell tartani!" Lajos bátran válaszolta: "Azt hittem, ezek azok!" Ez a kis párbeszéd, azóta szállóigévé lett Pécelen és már Lajost sem froclizzák, mert azóta, 13 alkalommal nyerte meg egyesületében a bajnokságot, bebizonyítva a kitartó munka eredményességét. Ebből is láthatja a Tisztelt olvasó, hogy sporttársunk nem szeret a "sor végén állni, és a csodára várni".

A mai galambok már nem az otthonról elhozottak leszármazottai. Az hamar kiderült a számára, hogy itt, komoly galambászathoz méltó tenyész anyagra lesz szüksége. Az első galambokat éppen Debreceni Dodi bácsitól kapta - gondolom a fenti előzmények után már tudta az Öreg, hogy a legjobb kezekbe kerülnek madarai! Aztán szüksége volt egy órára, amit Oláh Sándortól (Isaszeg) vásárolt és mellé, útravalóként Sándor megtoldotta még két fiatallal is. Kapcsolatuk, azóta is szoros, igazi jó barátokra leltek egymásban. Sanyitól folyamatosan több galamb is érkezik, mind a mai napig. Közösen gondolkoznak a tenyésztésről, versenyzésről.

A nyolcvanas évek második felében egy ismerőse által eljutott, az akkor már igen beteg Pető Kálmánhoz, akinek nagy bánata volt, ugyanis nem tudott feljutni a dúcba a galambjaihoz.

Lajos nézte, egyre csak nézte a dúcot, nem hagyta nyugodni az eset és nem sokára olyan feljáratot épített Kálmán bácsinak, amin már biztonságosan felkapaszkodhatott galambjaihoz. Kálmán igen elérzékenyült ettől, és viszonzásul 17 fiatallal ajándékozta meg Lajost. Ezek a galambok, Janssen, Delbar és Fabry vérűek voltak.

A 90- es évek második felében bekerült még az állományba egy Szili Péter által tenyésztett, Thei Hartogs vérű tojó, melynek három gyereke és négy unokája szerepel a mai tenyészállományban.

Bázis tenyész tojója, a 3588-as gyűrűszámú volt. Pető Kálmán, Janssen - Delbar vonalból származott. Nagyon sok galambban csörgedezik ma is a vére.

A "Vörös Ördögök" apai ágon, Debreceni X Pető, (Fulgoni - Bricoux - Marcel Desmet vonalúak). Anyai ágon Oláh Sándortól származó, Wieden vonalú galambok utódai.

Lajos a különböző vérvonalú törzseit külön tenyészti dúcában. Eddig még nem keresztezte őket. A vörösökkel inkább hosszútávon, a Hartogs ivadékokkal inkább rövid- és középtávon versenyzik, bár éppen idén az utóbbiakat is elküldte a hosszú utakra, és helytálltak ott is.

A fő vonalak mellett kísérletezik is évről-évre úgy a tenyésztés, mint a versenyzés terén. Itt már mindegyik főbb módszert kipróbálta, hogy a számára legmegfelelőbbet megtalálja.

Kezdetben természetes módszerrel versenyzett, volt olyan éve, amikor tojó galambjai hét első helyet hoztak haza. Aztán egy cikk hatására áttért az özvegységre, hátha így sikerül még többet kihozni galambjaiból. Egy katasztrofálisan sikerült straubingi versenyen elveszett több eredményes galambja. Ennek ellenére, megtépázott csapatával is sikerült győznie. Két évet szentelt a totál özvegységnek azzal a céllal, hogy a legjobban versenyző tojókkal kiváltsa a tenyésztésből kiöregedő törzstojókat.

Kísérletező kedve a tartástechnológiájában is tetten érhető. A takarmányt úgy állítja elő, hogy a forgalomban lévő keverékekhez kiegészítésként a versenyprogramnak, illetve a tenyészeknél a fészekállapotnak megfelelően további magokat dúsít. Nála találkoztam először azzal az ötlettel, hogy a takarmányra az egész év során különböző olajokat kever, úgy, mint: kukorica csíra- , búza csíra- , fokhagyma- , szója- , oliva- , szőlőmag olajat.

Lajos, ha valahol valamit meglát és megtetszik neki, azt fogja és megvalósítja magának. Láttam nála egy igen találékony szerkezetet, melyet egy betonkeverő átalakításával készített. Most ezzel keveri és szeleli a takarmányt.

A gyógyszereket, amennyire csak lehet, megpróbálja kiváltani természetes készítményekkel. Használja a Verhellen termékeket, Tricogot, Entrobactot, valamint gyógynövény teákat is itat egész évben. A szezon kezdete előtt és a nagyvedlés kezdetekor egy-egy hétig fűzfakéreg teát készít madarainak. Megfigyelése szerint ez kitisztítja a galambok szervezetét, ellenállóbbak lesznek a trichomonazissal és a kokcidiózissal szemben. Ezután pedig roboráló teát kapnak madarai. A természetes készítményeket az egészség megőrzése érdekében adja, a gyógyszerekhez, antibiotikumhoz csak konkrét megbetegedés esetén nyúl.

A vörös színű galambjait nagyon szereti, küzdeni tudásuk miatt nevezte el őket "Vörös Ördögöknek": 43658 Vkh 7 helyezéssel, 34541 Vkh 7 helyezéssel, 64804 Vktah 7 helyezéssel, 64830 Vkh 8 helyezéssel járult hozzá a dúc 2006-os sikereihez.

A 64835-ös würzburgi első Fakó hím, egy Garaczi Jánostól és egy Klotz Attilától származó, Vaneenoo vérvonalú galambok gyermeke. 2006-ban egy nehéz Scherdingből és Nürnbergből is fontos helyezéseket hozott a dúcnak, összesen hatszor. A würzburgi förgeteges időjárásban is egészen jó állapotban érkezett, épp egy szárnycsapásnyi előnnyel Virbling János, 39286-os számú galambja előtt.

A dúc erősségeihez tartoznak még a 6421-es kék hím (Oláh S. X 3588), aki fiatalon és egyévesen három alkalommal kerülte el az utolsó pillanatban a szelekciót, mert Lajos, csak látott benne fantáziát. Két éves korában hat kosárba tevésből négy alkalommal első, egy alkalommal második és egyszer harmadik díjat repült!

A 32618 Kkcsh pedig arról "nevezetes", hogy Oláh Sanyi dúcában született és egy közös fiatal röptetésen Lajoshoz ült be, itt maradt és igazi díjerős versenyző lett belőle. Két éves korában elveszett a párja. Erre megsértődött és hazament szülőhelyére. Sándor haza ebrudalta, Lajos új párt szemelt ki a számára és azóta nem ment vissza többet. 2006-ban Hegyeshalom-1-ből, Hegyeshalom-2-ből, és Szentgotthárdból mindháromszor I. díjat nyert, majd pedig Amstetten-1-ből és Amstetten-3-ból két II. díjat repült!! 8 helyezéssel Általános Champion lett.

Állományát megtekintve engem az özvegy hímek nyűgöztek le igazán! A klasszikus özvegységnél, amikor csak a hímek versenyeznek, én a tojók sorsával szemben mindig elfogult vagyok! Őket sajnálom, hogy nem mutathatják meg igazi mivoltukat. A versenyállomány létszámához képest soknak éreztem a közel ötven darab tenyész galambot.

A 2006-os évben, a madárinfluenza járvány miatti korlátozások megnehezítették mindenki számára a röptetések körülményeit. Nagy jelentősége volt az idei eredményekben annak az elszántságnak, amivel néhány sporttárs - akik egymás riválisai voltak - összefogtak, és együtt tréningezték galambjaikat, hogy ne essenek ki a formából. Berki Laci, Nagypál László, Klotz- Maszlag páros, Oláh Sándor és Ducza Lajos, mindahányan a tagszövetségi bajnokságok élén végeztek!

Összefoglalva, a hosszú évek kitartó és céltudatos munkájának gyümölcseit takaríthatta be Ducza sporttársunk az idei versenyszezonban. Lajos egy jó közösségi ember, akit a volt munkahelyéről mind a mai napig megkeresnek volt kollegái, pedig már hét éve, hogy nyugdíjba vonult. A Ferihegyi repülőtéren dolgozott, ahol munkatársai körében is elismertette és megismertette szenvedélyét, a galambsportot. Ma, egyesületének elnöke.

Az év méltó befejezéseképpen közösségük bográcsos partit rendezett, amin volt szerencsém részt venni. Délutánra szólt a meghívás, de Lajos már reggel óta rendíthetetlenül őrt állt és a bográcsot forgatva rotyogtatta a birka pörköltöt, amit túrkevei módra, egy egész birkából készített, belsőségestől! És hogy meg ne hátráljunk a feladat elől, házi készítésű szilvapálinkájával erősítette meg a vendégsereg szívét.

Hát ilyen Ember az, aki egyedül a hátszéltől retteg.

Szili Péter , Galambospeti, Gödöllő, 2006 december