Postagalambok kezellése,ellátása 2


A probiotikum

Streptococcus Faecium M-74


Az állati termékek előállítása során az egészséges ezzel a nem patogén, hasznos baktériumokat is elnyomták. A kezelés hatására a patogén baktériumok néhány törzse rezisztenssé vált, a pozitív hatás a kemoterápiás szerek esetében csökkent. Ugyanakkor az embereknek jelentős csoportja követelte az antibiotikumoknak és más vegyi anyagoknak takarmányadalékokban történő felhasználásának betiltását.

Természetes módja az emésztési problémák csökkentésének, ha növelik a bélben már eredendően jelenlevő hasznos baktériumok számát, melyek megakadályozzák a patogének túlszaporodását, főleg stresszhelyzetekben, állatszállításoknál, és választásnál.

A Laktiferm - mint élőcsírás probiotikum - használatával természetes módon biztosíthatjuk az állatok magas színvonalú termelését és egészségét. Az antibiotikumok és kemoterapeutikumok akut problémák esetében nélkülözhetetlenek. Azonban a prevenció, a folyamatosan stabil állategészségügyi helyzet biztosítása a legfontosabb, amiben a probiotikumoknak döntő szerepe lehet. A Laktiferm létrehozza és fenntartja az egyensúlyt a bélben a baktériumok között, ami a biológiai feltétele a jó étvágynak, a kiváló takarmányértékesítésnek és a tömeggyarapodásnak. A Laktiferm egy takarmánykiegészítő védjegye, melynek aktív tényezője a Streptococcus faecium M74, a Meipharm cég terméke.

A probiotikumok története. A perzsa hagyományok szerint az aludttej készítés módszerét egy angyal tárta fel Ábrahám részére, aminek köszönhette ermékenységét és hosszú életét. A huszadik század elején egy orosz tudós, Mecsnyikov rámutatott arra, hogy az ember vastagbelében zajló rothadás megelőzhető vagy csökkenthető, az öregedés és szenilitás időpontja kitolható a joghurt fogyasztásával. Az a következtetés, hogy a joghurt fogyasztása megváltoztatja a bél mikroflóráját, elfogadott volt. Később kimutatták, hogy a Lactobacillus bulgaricus nem része a természetes bélflórának és nincs olyan jótékony hatása, mint korábban hitték. Mecsnyikovtól napjainkig majdnem mindegyik tejsavtermelő baktériumról azt gondolták, hogy ugyanolyan kedvező hatással bír, mint a Mecsnyikovi joghurt.

Amikor az 1940-es években elkezdődött az antibiotikumok korszaka, az antibiotikumoknak ellen-álló tejsavtermelő baktérium törzseket használták az antibiotikumok okozta negatív mellékhatások megszüntetésére.  rdeklődés középpontjába a Lactobacillus acidophilus és néhány más tejsavtermelő baktérium került, amelyek természetes lakói a gasztrointesztinális rendszernek.

A probiotikumok fejlődése. A múlt század húszas éveiben Mecsnyikov rámutatott arra, hogy Bulgáriában, ahol a joghurtot nagy mennyiségben fogyasztották, ott szokatlanul nagy arányban voltak találhatók a száz év körüli idős emberek. Arra a következtetésre jutott, hogy a joghurt fogyasztása megváltoztatja a bél mikroflóráját és meghosszabbítja az életet. Ez a teória teljesen elfogadott volt. Sok vizsgálatot kezdeményeztek, hogy megállapítsák, vajon a Bacillus bulgaricus eredetileg része az emésztőrendszernek vagy csak megtelepedett ott. Abban az időben a baktériumrendszertan és a különböző baktérium törzsek azonosítása nem volt túlságosan fejlett, ezért az eredmények ellentmondásosak voltak.

Az I. világháború alatt kifinomultabb baktériumazonosító módszereket fedeztek fel és megállapították, hogy a B. bulgaricus nem volt azonos a bélben eredetileg talált törzsekkel. Felmerült az az elképzelés, hogy eredeti törzseket használjanak, ellentétben a tejsavanyító törzsekkel, főként a Lactobacillus acidophilus tekintetében. Számtalan probléma megoldására alkalmazták az acidophilust változó eredményekkel, mivel a készítmények eltérő számú élő baktériumot tartalmaztak.

1928-ban Fleming felfedezte, hogy a Penicillium notatummal fertőzött agarlemezen található Staphylococcus növekedése gátolt. Elnevezte az aktív hatóanyagot penicillinnek.1941-ben Florey meggyőzte az USA kormányát egy széleskörű kutatási program elvégzéséről. A II. világháború végére a penicillin nagy mennyiségben rendelkezésre állt civil és katonai felhasználásra. A siker gyors és drámai volt. Az antibiotikumos kezelések pozitív eredményei nagymértékben csökkentették a probiotikumok iránti érdeklődést.

A hatvanas évek közepén egy új kérdés merült fel az egyre nagyobb számban megjelenő antibiotikum rezisztens törzsekkel kapcsolatban. A rezisztens törzseket arra használták fel, hogy megszüntessék az antibiotikumok okozta kellemetlenségeket, mivel az antibiotikumok csökkentették a hasznos baktériumflóra mennyiségét a bélben. 1965-ben Dubos és munkatársai kezdték alkalmazni az általános ökológiai elveket a gasztrointesztinális traktusban és annak mikroflórájában. Ez nagyban hozzájárult, hogy megismerjék, valójában mi is történik a gyomorban.

Ahogy nőtt az ismeretanyag, a probiotikumok új törzsei kerültek bevezetésre. A probiotikus készítményekben évtizedek óta a legrégebbi törzsek a L. acidophilus, S. termophilus és L. bulgaricus voltak, melyek ma is megtalálhatók a biotechnológia számtalan területén, az élelmiszergyártástól az állatok kezeléséig. 1968-ban a Streptococcus faecium C68 törzsét (Cernelle 68), mint a probiotikumok egy új törzsét regisztrálták. 1975-ben E. Kvanta regisztrálta a Streptococcus faecium M74 törzset, amit először egy egészséges svéd gyermek bélrendszeréből izolált az angeholmi kórházban.

Összegezve: az utóbbi évtizedben hatalmas méreteket öltöttek az ismeretek a gastrointesztinális traktus mikroflórájáról, annak ökológiájáról, összefüggéseiről és fontosságáról a gazdaszervezetben. A tudás jelentős része még mindig szétszórt információk formájában létezik, melyekből nehéz egy általános átfogó képet alkotni. Ennek ellenére folyamatos kutatások folynak a probiotikumok terén, hogy bővítsék az ismereteket ebben a témakörben.

Jelenlegi nézetek a probiotikumokról. A probiotikumok ugyanolyan jó hatással vannak az állatok növekedésére, mint a kis dózisban alkalmazott antibiotikumok. Jelenleg és a jövőben is növekvő igény mutatkozik a probiotikumok iránt, mivel nincs negatív mellékhatásuk. A probiotikumok nem jelentenek alternatív megoldást az antibiotikumokkal szemben akut megbetegedések esetében, és nem tekinthetők csodaszereknek az állattenyésztésben a különböző problémák esetében. A probiotikumokat, mint növekedést serkentő szereket alkalmazzák, valamint bélgyulladás ellen profilaktikus szerként. Irodalmi adatok szerint bélgyulladás ellen a leggyakrabban a Streptococcus és Lactobacillus törzseket használják probiotikumként: S. faecium, S. lactis, S. termophilus (gyakran a L. bulgaricussal együtt), L. acidophilus, L. bulgaricus, L. lactis.

A probiotikumok hatása. Néhány kérdés a probiotikumok hatásával kapcsolatosan még megválaszolatlan. Az újabb kutatások sok kérdésre választ adtak. A probiotikumokban található baktériumok természetes lakói a bélnek, ahol megtapadhatnak az epithéliumban és fejlődhetnek. A baktériumok tejsavat termelnek, amivel kíméletesen csökkentik a bél Ph értékét. Gyorsan kell szaporodniuk, hogy élettér kiszorító hatásuk érvényesüljön a patogén baktériumokkal szemben, másrészt néhény antibakteriális anyagot szükséges termelniük, hogy gátolják az enteropatogén baktériumok növekedését.

Megfigyelések szerint az állatok takarmányértékesítésére jó hatással vannak a probiotikumok. Leírták, hogy a hasznos baktériumok az emészthetetlen vagy a nem teljesen megemésztett szénhidrátokból illó zsírsavakat termelnek (főként tejsavat) és a gyomorsavak által meg nem emésztett aminosavakból vitaminokat, illetve ammóniát állítanak elő. A tejsavtermelés hatására csökken a Ph a bélben. Az alacsonyabb Ph gátolja az E. coli és más patogén baktériumok növekedését. Azáltal, hogy antibakteriális anyagokat is termel, mint a diplococcin és nicin, gátolja a patogén baktériumok szaporodását és megakadályozza a bélgyulladás kialakulását.

A zsírokra szintén hatnak a bélflóra baktériumai azáltal, hogy illó zsírsavakat is termelnek, illetve a takarmánnyal elfogyasztott telített zsírsavakat átalakítják teítetlenekké. A bél hasznos baktériumai enzimjeikkel felhasítják az epesavakat, ami által az kevésbé tud felszívódni és ezáltal csökken a szervezet koleszterin szintje.

A bélgyulladásról és hasmenésről úgy tartják, hogy az egyik legnagyobb probléma az állattenyész-tésben, melyre a leginkább fogékony életszakasz a születés és a választás. Minden állat szenvedhet gyomor és bélrendszeri problémáktól, mely az enyhén folyós széklettől a gyakori hasmenésig terjedhet. A patogén E. coli fertőzést tartják a hasmenés leggyakoribb okának, habár nagyon sok egyéb mikróba is okozhat gasztrointesztinális problémát. Az olyan fajok, mint a Salmonella, Shigella, Campylobacter, Vibrio és Yersinia is okozhatnak hasmenést, de jóval ritkábban, mint a patogén E. coli. Az enteropatogén E. coli törzsek különböznek a normális E. coli törzsektől virulenciájukban és az E. coli antiszérumra történő reagálásuk szempontjából.

Az enteropatogén baktériumok ún. enterotoxinokat képesek termelni, amelyek a bélnyálkahártya víz- és sótermelő képességét megváltoztatják. Ilyen esetekben vízszerű, sárgás színű bélsár, súlyos hasmenéses tünetek fordulnak elő. Az enterotoxinok stimulálóan hatnak az adenil cikláz felszabadítására a bélrendszerben. A ciklikus AMP növekedése fokozott elektrolit szekrécióhoz vezet, amely fokozott folyadékveszteséget okoz. Ennél fogva az ilyen szindrómánál a bőséges vízszerű széklet a jellemző.

Jelenleg két különböző terápia terjedt el általánosan a hasmenéses megbetegedések kezelésére:

- gyógyszeres kezelés, melynek során az enterotoxinokat és a bélnedveket megkötik, lassítják a bél perisztaltikus mozgását és antibiotikumokkal visszaszorítják a patogén baktériumokat.
- probiotikumok folyamatos adagolása és az abban található baktériumok versenyeztetése az emésztőrendszerben. Profilaktikusan alkalmazzák a gyomor-bélrendszeri problémák elkerülése, megelőzése érdekében, illetve az antibiotikumos kezelések kiegészítéseként.

Ökológia. Az egyik kívánatos tulajdonsága a laktobacillus törzseknek, hogy a bélflóra természetes lakói legyenek. A Streptococcus faecium minden vizsgált emlős bélflórajának természetes lakója volt. Az SF M74 törzset elsőként egy egészséges svéd gyermek beléből izolálták.

Kolonializáció és adhézió a bél epithéliumában. Nagyon sokféle elképzelés volt azzal kapcsolatban, hogyan hatnak a probiotikumokban lévő baktériumok. A nagyon rövid generációs idő megvédi a baktériumokat a gyors kiürüléstől, a kolonializáció, mint fizikai hatás a többi baktériummal szemben kedvező tulajdonság. Morkoc azt találta, hogy a S. faecium M74 a bél epithéliumában a bélbolyhok alapjánál tapad meg. Az SF M74 törzset számtalan különböző állatfaj emésztőrendszeréből, mint természetes baktériumtörzset izolálták, ezért takarmánykiegészítőként minden fajta állatnak adható.

Növekedés és stabilitás. A Streptococcus faecium M74 generációs ideje 19 perc, összehasonlítva a Laktobacillus acidophilussal melynek 64 perc, míg a Laktobacillus bulgaricusnak 40 perc. A rövid generációs idő biztosítja az alacsonyabb Ph gyorsabb elérését és a gyomor-bélrendszerben a kolonializációs képességet. A S. faecium M74 genetikailag nagyon stabil, nagyon kis gyakorisággal fordulnak elő mutációk. A gömb formájúak (coccusok) nagyon ellenállóak a mechanikai hatásokkal szemben. Az SF M74 a liofilizálás után is jól megőrzi életképességét.

Egy tartóssági teszt során a Laktiferm L-50 a következő eredményeket mutatta: a gyártás napján a csíraszám 60*109 CFU/g, hat hónappal később -18 C-on 48*109 CFU/g, húsz havi tárolás után 40*109 CFU/g, hat évvel később ugyanezen a hőmérsékleten tárolva csak 32*109 CFU/g volt a csíraszám. A tartósság ugyanígy alakult + 4 C fokos tárolás során is.

Toxicitás. A Streptococcus faecium M74 törzs toxicitását sertéseken, patkányokon és embereken tesztelték és sem toxikus, sem pathogén hatást nem figyeltek meg.

A hatásukat tekintve több szinten, közvetlenül és közvetve fejti ki:

1. Mivel a természetes bélflóranak eredetileg is hasznos tagjai, a legtöbb kórokozó (Clostridium, Salmonella, Staphylococcus, Campylobacter, stb) ellenlábasai, ezért mivel gyorsan szaporodnak, nagy számban közvetlenül megtelepedve a bélfalon, kiszorítják azokat (élettér kizárás).
2. Metabolitjaikkal kíméletesen és természetes módon csökkentik a bél Ph-ját, ezzel is közvetlenül gátolva a patogén baktériumok szaporodását (savanyító hatás).
3. A Laktifermben található baktériumok emésztő enzimeket is termelnek, melyek szénhidrát, zsír és fehérjebontó hatásukkal javítják a bél enzimkoncentrációját. Mindezek által javul az emésztés folyamata, valamint a tápanyagok felszívódása a bélből (takarmányértékesítés).
4. A bélben található baktériumok pusztulása után azok sejtfalából kiszabaduló molekulák az immunrendszer legfontosabb aktivátorai, szabályozó anyagai. Így a megfelelő bélflóra biztosításával hatékonyan támogatható az immunrendszer (immunmoduláció).
Mindezek a tényezők együttesen okozzák a gyorsabb növekedést és a jobb takarmányértékesítést.

Az SF M74 tulajdonságai. A Streptococcus faecium M74 egy tejsavtermelő baktérium. A laktobacillusok G+, általkában nem mozgó, nem sporuláló baktériumok, amelyeknek főként tejsav (heterofermentatív) vagy kizárólag (homofermentatív) tejsav az anyagcseretermékük. A levegőt toleráló anaerob baktériumok. A sejtmorfológia és fermentáció típusa szerint a laktobacillusok változatos nemzetségeit határozták meg.

Nemzetség Sejt formája és elrendezése Fermentációs végtermék
Streptococcus gömbök láncolata homofermentatív
Leuconostoc gömbök láncolata heterofermentatív
Pediococcus gömbök tetrádban homofermentatív
Lactobacillus a, általában pálcikák láncolata homofermentatív
b, általában pálcikák láncolata heterofermentatív

A Streptococcus faecium M74 azonosítása API 20, API 50 és PDM-teszt segítségével történt. Az M74 törzs jellemzése a pSE501 plazmid monomer és dimér formájának jelenlétével történt.

Regisztráció. Az SF M74 takarmánykiegészítőként regisztrálva van Németországban, Ausztriában, USA-ban, Finnországban, Svédországban, Norvégiában, Svájcban, Olaszországban, Magyarorszá-gon, Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban és Franciaországban.
www.medipharm.hu