Alternatív hozamfokozók


Néhány gondolat néhány alternatív hozamfokozó hatóanyagcsoportról I.

Csak általánosságban

„A keleti bölcs mindent tud. Tudja, hogy a Föld lapos, és négy elefánt hordja a hátán,
de, a négy elefánt mire áll, azt már Ő sem tudja.”            Szappanos István

A fenti idézettel Szappanos mesternek, az akkori Fehérvár kerület egyik évkönyvében „GALAMBJAINK EGÉSZSÉGÜGYI GONDOZÁSÁRÓL” címmel megjelent írásában találkoztam. Ma már tudom, hogy Ő is úgy idézte, de mivel a postagalambsportra vonatkoztatva először az Ő tollából olvastam, remélem Ő is, és Önök is megbocsátják nekem, hogy neki tulajdonítom ezt a gondolkodásra késztető pár sorost.
A mai postagalambsportban csúnya szóval hemzsegnek az ilyen-olyan kiegészítők. A gyártók és forgalmazók szebbnél-szebb csomagolásban, jobbnál-jobb ideológiával ajánlják fantasztikusabbnál-fantasztikusabb csodaszereiket. Mi, postagalambászok pedig, vagy céltudatosan, vagy „csak úgy” alapon adagoljuk az ajánlott takarmány-kiegészítőket. Kérem, ne értsenek félre! Természetesen, meg sem próbálom Önöket a takarmány-kiegészítők használatáról lebeszélni. Azokra ugyanis szerintem is

szükség van. Tájékozódunk-e ezeknek a készítményeknek a hatásmechanizmusáról, valódi használati értékéről? Képesek vagyunk-e elkülöníteni a valódi használati értéket a marketingtől? Vajon megpróbáljuk-e felmérni, hogy a „négy elefánt mire áll?”
Mivel nem hiszek az örök érvényű, mindig és mindenütt alkalmazható, kőbe vésett, vagy kőbe véshető igazságokban, fel sem merül bennem, hogy Önök elé tárjam a „győzelemhez vezető biztos utat”. Bár ismerném… Mindössze egy kis történeti áttekintést követően, néhány úgynevezett alternatív hozamfokozó hatóanyag-csoport hatásmechanizmusának alapjaival kívánom Önöket megismertetni.
A galambász szakzsargon az ilyen kiegészítőket „természetes anyagoknak” nevezi. Érthető. Számunkra ami nem szintetikus, az természetes. Vajon a galamb számára is az? Találkoztak már Önök „szabad elhatározástól vezérelve” fokhagymát csipegető, sörélesztőt keresgélő, esetleg almaecetet, vagy gyógyteákat kortyolgató galambbal? Az ilyen és ehhez hasonló kérdések zsákutcáit kikerülhetjük, ha a szóban forgó hatóanyagcsoportra az alternatív, vagy természetes alapú hozamfokozó kifejezést használjuk.
Mondanivalóm elején két alapkérdést mindenképpen szeretnék tisztázni. Az első a hozamfokozó-, a második az alternatív hozamfokozó fogalmának meghatározása. A hozamfokozók az állatok anyagcseréjére-, a bélflórájára gyakorolt hatásuknál fogva alkalmasak az állatok növekedésének, hús- tej-, és tojástermelésének növelésére, vagy legalábbis a takarmányértékesítés javítására. A hozamfokozó, mint fogalom, az állatitermék-előállításban, az úgynevezett „iparszerű állattartás” fogalmát követően jelent meg. Először a XX. század közepén, az USA-ban, a nagy állatlétszámot tartó telepeken lappangó enteriális (emésztőszervi) megbetegedéseket okozó fakultatív pathogén baktériumok visszaszorításá-nak érdekében, baromfi és sertésállományok takarmányaiba kezdtek, hozamfokozó céllal, igen kis mennyiségben, de hosszú időn keresztül, folyamatosan preventív antibiotikumokat adalékanyagként használni. Ezek humán célra használt penicillin és tetraciklin készítmények voltak. A hozamfokozó antibiotikumok használata – újabb és újabb hatóanyagok bevonása mellett- az iparszerű állattartásban a 70-es évek elejére szinte általánossá vált.
Az állatitermék-előállításban hozamfokozó céllal alkalmazott antibiotikumok felhasználásának alapvető átgondolására a 90-es évek végén került sor. Az alapvetően humán-egészségügyi szempontokból kiinduló gondolatsor hatására megindultak az antibiotikum-felhasználás csökkentését, illetve más anyagokkal történő helyettesítését célzó kutatások.
Az ezt követően megjelent kutatási eredmények megállapítják, hogy a probiotikumok, prebiotikumok, egyes szerves savak és egyéb alternatív hozamfokozók az állatok nagy részénél hatékonyan helyettesíthetik az addig adalékanyagként alkalmazott antibiotikumokat. Rezidiumot nem képeznek, rezisztenciát nem okoznak, nem testidegenek, a legtöbb alternatív hozamfokozó esetleges túladagolása egészségkárosodást nem okoz. A másik alapkérdésre, mely az alternatív hozamfokozók fogalmának tisztázására hivatott, az előbbiek alapján megadhatjuk a választ. Alternatív hozamfokozóknak, a hozamfokozó antibiotikumok helyettesítésére, felhasználásuk mértékének csökkentésére alkalmas, általában természetes, vagy természetazonos anyagokat nevezhetjük.
Az állatitermék-előállításban történő felhasználást követően – törvényszerűen – a postagalambsportban is megjelent az antibiotikumok „hozamfokozó célú” használata. Ezt követően a kor tudományos álláspontjának megfelelően, az antibiotikumok kizárólagosan előnyös hatását hangsúlyozó beszámolók következményeként, mind nagyobb és nagyobb mértékben kezdte használni a galambászok tábora.
Az állatitermék-előállítás kutatási eredményeire is alapozva, de attól merőben eltérő indíttatással, a postagalambsportban is egyre tudatosabb formában és egyre nagyobb mértékben érhető tetten a különböző alternatív hozamfokozók alkalmazása.
A hazai postagalambsport irodalmában először 1970-es évek végén, 80-as évek elején jelentek meg antibiotikum-felhasználás csökkentését szorgalmazó írások.
Anker 1979-ben az antibiotikumok célszerű alkalmazását ajánlotta paratífuszos, ornitózisos és mikoplazmózisos megbetegedések megelőzésére és kezelésére. Már ekkor felhívta a figyelmet az antibiotikumok használatának problémáira, óva int a túlzott mértékű használattól, valamint hangsúlyozza az ellenálló képességre irányuló szelekció szükségességét.
Haász 1981-ben figyelmeztet az antibiotikumok hasznos bélflórát pusztító hatására, amelyek pusztulása helyrehozhatatlan károkat okozhat még az egészséges galambokban is.
Szappanos a 80-as évek végén megjelent írásaiban az antibiotikumok májat károsító szerepére, a rezisztencia kialakulásának veszélyére, bizonyos fokú ellenálló képesség irányába történő szelekció szükségességére hívja fel a figyelmet.
A hazai postagalambsport-sajtóban a 80-as évek végén találkozunk először probiotikumokat tartalmazó szerek jótékony hatásának hangsúlyozásával. Ebben az időben jelentek meg először a sörélesztő használatát ösztönző ajánlások is.
A 90-es évek elejétől a hazai postagalambsportot is elérte egyfajta, az antibiotikumok más anyagokkal történő helyettesítését szorgalmazó szemlélet. Ennek hatására a XX. század utolsó éveiben, hazánkban is elérhetővé váltak az első, kifejezetten postagalambok számára gyártott probiotikus termékek. Ezt követően megjelentek az egyéb hatóanyagokkal – vitaminok, ásványi anyagok, elektrolitok, aminosavak, növényi kivonatok, szerves savak, majd szerves savkombinációk – együtt alkalmazott tejsavtermelő baktériumtörzsek, melyek a szervezet fiziológiai értelemben vett egyensúlyának visszaállítását hivatottak elősegíteni.
A probiotikus termékek alkalmazása mellett jelentős számú utalást találunk, főként a coli-probléma kártételének csökkentése érdekében almaecettel történő savanyításra és egyéb növényi kivonatok használatára is.
Egyes szerzők prebiotikumok – pl. mannán-olygosacharidok – alkalmazásáról is beszámolnak.
Elvétve a kor kutatási eredményeit nagyobb mértékben tükröző – pl. szerves savakat, elektrolitokat, enzimeket, és tejsavtermelő baktériumokat – tartalmazó készítmények használatával is találkozhatunk.
Mára aligha maradt olyan postagalamb-tenyésztő, ki – tudatosan, vagy véletlenszerűen – ne használt volna valamilyen alternatív hozamfokozó hatóanyagot tartalmazó készítményt. Természetesen van, aki beszél róla, és van, aki nem. Magam is többször találkoztam a jelen egyik legnagyobb, alternatív hozamfokozó készítményeket előállító cégének, az Alltech-nek magyarországi leányvállalata által szervezett tudományos konferenciáin hazai élgalambászokkal. Mivel több-kevesebb rendszerességgel ott láttam Őket, úgy vélem használják az Alltech termékeit. Hogy nem beszélnek róluk? Nos, a grittekhez hasonlóan, a galambos ábrával csomagolt termékektől eltérően, az alternatív hozamfokozók esetében is relatíve magasabb a szállítási költségük, alacsonyabb az áruk, ebből adódóan kisebb a forgalmazásukkal elérhető jövedelem, ráadásul gyakorlatilag értelmetlen „fekete” forgalmazásuk, azaz kevésbé állíthatók a „kereskedelmi galambászat” szolgálatába…
(Mihalik András agrármérnöki diplomamunkája alapján)


A problémát tovább mélyíti, hogy a postagalambsportban alkalmazott – „speciálisan postagalambok részére előállított, természetes hozamfokozók” jelentős része – ugyan az adott definíciónak megfelelő anyagokból – de sokszor ötletszerűen összeállított, hatásuk tudományosan (kísérleti körülmények között) nem vizsgált, így értelemszerűen nem is bizonyított… viszont postagalambot ábrázoló csomagolóanyagban kínálják.
A jövőben –mindettől függetlenül - az antibiotikum felhasználás csökkentését célzó törekvésekből adódóan, valószínűsíthető az alternatív hozamfokozók mind nagyobb mértékű, és egyre szélesebb körű alkalmazása. S az egyre nagyobb mértékben kínálativá váló piacon tettenérhető verseny, - reményeim szerint- előbb vagy utóbb, de szükségszerűen el kell, hogy indítson egy, a fogyasztók számára „használati értéktöbblet” kínálatában is megnyilvánuló konkurencia harcot, melynek egyik eleme, szükségszerűen a mind teljesebb körűen dekralált (bizonyított) hatékonyság prezentálása lesz. Ennek, a kétségkívül fogyasztó – tehát közvetlenül a galamb, közvetve a galambász – érdekeit szolgáló folyamatnak az erejét alapvetően a piac befogadóképessége határozza meg. A piacot pedig ebben az esetben mi galambtartók képezzük.
Mindannyiunk érdeke tehát, hogy minél többen gondoljuk végig az önképzésre sarkalló párszavast:
„… a négy elefánt mire áll…” Ahhoz pedig, hogy végiggondolhassunk valamit, szükség van valamire, amit végiggondolhatunk. Írásomat alapvetően gondolatébresztőnek, és semmiképpen sem dogmának szánom. Ha néhányan átgondolják, s ezzel mindannyiunk érdekeit szolgálhatom, már megérte gép elé ülnöm.

Vétek Jáno